2017. július 12., szerda

Szotyoláék kicsi Bellája

Itt a blogon még nem is írtam, hogy elkészült a Szotyola névre hallgató lajhár mintaleírása, és ezennel felkerül a Megvásárolható mintáim fülecske alá is. :) Nagy örömömre a Facebook oldalamon igen nagy volt az érdeklődés a leírás iránt, így remélem sok-sok kedves lajhár fog hamarosan születni és Szotyola Bélákkal/Bellákkal lesz elfoglalva számos horgolótű. :)
Ennek örömére készült egy Szotyi "Mini-Me", azaz Szotyola Bella mini kivitelben. A minta ugyanaz, csak a fonal vékonyabb és a tű is kisebb, amivel Kicsi Bella készült. Pontosabban a használt fonalak Guru és Catania volt, a tű pedig 2,0-es, ami pont egy számmal kisebb, mint a nagy tesónál. A végeredmény "naaagyon cuki" lett, hogy idézzem leánykáimat, akik temészetesen Kicsi Szotyira is rá akarták tenni a mancsukat, de ezúttal erős voltam, és nem engedtem a szempilla rebegtetésnek és kérlelő tekinteteknek, hiszen már mindhárom ágyikóban pihen egy lajhár csemete (is). 
Így Szotyola Bella 2 szerető otthont keres, ha esetleg tudtok neki egy jó helyet, ne habozzatok írni nekem. :) 



Szotyola Bella 2 nagyon szerény teremtés, csak hosszas unszolás árán volt hajlandó a kamera elé ülni.:)



Aztán kicsit felengedett és a fotózás végére egész jól érezte magát. :)



Persze ebben sokat segített, hogy Nagytesó is vele volt.



Kicsit kellett a bátorítás, de ebben Szotyola Bella 1 igazán otthon van. :)



És a végén a kedvenc kép... :)

Minta: Szotyi, a lajhár (saját)
Infó a mintáról ITT
Fonalak: Guru (Gombolyda), Catania
Tű: 2,0
Kicsi Szotyola Bella 25 cm hosszú, 100% pamut fonalakból készült jószág poliészter tömőanyaggal. Ára 6 500 Ft + szállítási költség
(Budapesten a XI. és XII. kerületben személyes átvételre is van lehetőség)
Rajta kívül a lajhár figurák rendelhetők, részletek ITT.



2017. június 19., hétfő

Gyors ajándék

Nagyon szeretem Luna Pony mintáját, már sokszor kisegített, mikor gyors ajándékötletre volt szükségem, és már untam a játékboltok 100% műanyag világát. A lányaim révén viszonylag gyakran kapunk szülinapi meghívásokat (a magam részéről nem vagyok túl lelkes ebben a témában), és ha úgy alakul, saját horgolmánnyal készülök. Nagy mázli, hogy sok kisgyerek rajong a lovakért, így Luna Pony már számos verzióban készült nálam, én pedig egyszerűen átkereszteltem Kuszaláb Pacira, mert az sokkal jobban áll neki. :)
Nemrég egy nagyon vidám Kuszaláb Pacit sikerült összehozni. Az itthoni fonalkészletből dolgoztam, és a választásom a Himalaya Home Cotton nevű fonalra esett, mert vastagságban, összetételben és a rendelkezésre álló mennyiségben ez volt a legideálisabb. :) Egyébként tényleg nagyon jó kis fonal, pamut-akril keverék, kicsit vastagabb, így 3,0-as, 3,5-es tűvel érdemes horgolni, már ha amigurumit készítünk belőle. A színek nem kifejezetten csajosak, de olyan korú kislánynak készült, aki már nem feltétlenül merül el a rózsaszín bűvöletében. És ha pontosak az információim, akkor tényleg tetszett neki legújabb kis haverja. :)









Minta: Sweet Pony Luna Veronika Maskovatól
Tű: 3,0

2017. június 13., kedd

Álomszuszék

Szundi kendőt jómagam még sosem horgoltam, de már régóta szemezek vele. Szerintem nagyon aranyos és igazán bababarát kis holmi. Rengeteg ötletet és mintát lehet találni hozzá a neten, de tulajdonképpen végtelenül egyszerű: horgolunk egy négyszögletű, vagy többszögletű kendőt, és erre rávarrunk egy amigurumi fejet, esetleg mancsokat/kezeket is. Én most egy nyuszisat készítettem, mert ez volt a kérés. :) Az én nyuszis szundi kendőm kép alapján készült, némi kreamojzás beütéssel. 
Hogy még biztonságosabb legyen, a tömőanyagot nejlon anyagba tuszkoltam bele (feláldozva egy harisnyanadrágot :) ) , így hozva létre egy kis labdacsot, amit aztán körbehorgoltam. Erre azért volt szükség, hogy a műszálas tömőanyag semmiképpen se kerülhessen ki a horgolás pici résein. A fülekbe és mancsokba pedig egyáltalán nem került tömőanyag. A felhasznált fonalak mind 100% -ban pamutból készültek, ami könnyen tisztítható. És minél többet lesz használva, annál puhább lesz. :) 








Fonal: Catania
Tű: 3,0 és 2,5

2017. június 6., kedd

Lajhár leány

Ahogy ígértem, bővült a Szotyi család. Béláimnak hugicája született, aki a Szotyola Bella nevet kapta. Ő első ezen a néven, de remélem nem az utolsó. :))
A fonal nem változott, Bellánál is a finom, puha Phil Cabotine-t használtam, paszteles fagyi színekben. A végeredmény legnagyobb lányom szerint is cuki lett, ami azért fontos, mert neki készült a lajhár famili legifjabb tagja.



Szotyola Bella 1.



Ábrándos lelkületű állatka. :)



Ő is kapott pici patentokat a mancsára, így remekül tud csimpaszkodni. Mégiscsak lajhár... :)



Szotyola Bella, a lajhár lány
Minta: saját
Tű: 3,0


2017. május 16., kedd

Tavaszi divatkörkép

Na nem nagy általánosságban, a divathoz egyáltalán nem értek, csak a saját házam táján történt dolgokról mesélek, mint mindig. :))
Az én drága Rozi Babám már régóta várja, hogy ruhatára felfrissüljön kicsit és újabb szettekkel bővüljön, ha már egyszer öltöztethetős babának terveztem. Tavasz elején megszállt az ihlet (mostanábban ezek ritkább pillanatok) és végre horgoltam egyik kedvenc babámnak új ruhácskákat és kiegészítőket. Szokásomhoz híven 100% pamut fonlakat használtam, a Scheepjes Catona fonalak sokszínűségébe teljesen bele vagyok szerelmesedve, azokból néhányat muszáj volt kipróbálni, de felhasználtam régebbi, maradék fonalakat is. A szoknyás öszeállítás már a nyár jegyében készült, nagyon vidám, élénk színekkel, a nadrágos szett pedig színeiben visszafogottabb, az üde tavaszt képviseli. Kedvencem a világoskék kalap lett, talán lányaimnak is horgolok valami hasonlót nyárra. :))
A ruhák mintái hamarosan elérhetőek lesznek, ha szeretnétek. ;))



Rozi fodros, pörgős szoknyában, buggyos ujjú felsőben.



Kapott kis nyári kalapot is.





Ujjatlan, csíkos felső buggyos nadrággal.



Bár nem látszik, de a naci hátulgombolós. :)





Mindkét kalap kapott egy kis díszítést.



Minta: Rozi Baba (saját)
Fonalak: Alize Cotton Gold (55% pamut, 45% akril), Scheepjes Catona (100% pamut), 
egyéb pamut fonalak
Tű: 2,5






2017. május 2., kedd

Szotyiék, avagy a fonaltesztelés harmadik felvonása

Először is köszönet az 1001 Fonal csapatának, hogy ismét tesztelhettem egy fonalújdonságukat! 4 gombolyagnyi pihe-puhaságot kaptam, hogy alkossak belőlük, a tapasztalataimat pedig osszam meg Veletek. A fonal neve pedig: Phil Cabotine



A jobb felső fonal eredtileg szépséges halvány kék, de a fotón ez annyira nem látszik. :)


A fonalról csak jókat tudok írni, szerintem amigurumi horgolásra lett teremtve, bár e tekintetben elfogult vagyok. Egész biztos, hogy csomó klassz dolgot lehet készíteni a Phil Cabotine-ból, például puha takarót, vagy meleg kardigánt, vagy bármilyen babaholmit. Én figura horgolására teszteltem, arra pedig tényleg tökéletes. Eddig is szerettem pamut és akril keverék fonallal dolgozni, mert általábban sokkal puhábbak, mint a sima pamut fonalak, de van tartásuk és strapabírók. Ez mind igaz a Cabotine-ra is, hihetetlenül puha, kicsit vastagabb fonal, ami azt jelenti nálam, hogy 3,0-as tűvel horgolva is szoros felületet ad (én általában 2,5-es tűt szoktam használni amigurumiknál). Egyáltalán nem "szöszös", és bár még nem próbáltam, de valószínű, hogy tisztítani sem nehéz. Szóval tényleg szuper fonal, érdemes kipróbálni. :) 

Ebben a bejegyzésben pedig színre lép a Kreamojza nemzetség legújabb két tagja, a harmadik fonaltesztelés két főszereplője: Szotyola Béla 1. és Szotyola Béla 2., azaz Szotyiék, a lajhárok. Már régóta szemezek ezzel az érdekes kis állattal, hogy jó lenne fonalba "önteni", ez a fonaltesztelés pedig megadta a végső lökést, hogy megpróbálkozzam a lajhár horgolással. Szotyiék azonban nem adták könnyen magukat, hosszasabb kísérletezés eredményei ők, ezért nem is lettek teljesen egyformák. Szotyola Béla 1. természetesen az idősebb, ő készült el előbb, aztán úgy éreztem, hogy néhány apróbb változtatást kipróbálok, így született meg Szotyola Béla 2. Mindketten ölelésre termett, jólelkű, vidám kis jószágok, akik mérhetetlen nyugalommal tűrik a nyúzást. Annak ellenére, hogy eredetileg nem túl aktív állatok, Szotyiék sok mindent kipróbáltak. Kiderült, hogy szeretnek fára mászni, várfalon pihengetni, kicsi lányok nyakában utazni, táskán lógni. Egymást is nagyon szeretik, de a lejobban apró karok ölelésében érzik jól magukat. Mivel már megkaptam a rendelést egy lányosabb verzióra is, Szotyiék családja hamarosan bővülni fog. :) 



Szotyola Béla 1.



Szotyola Béla 2.



Csak hogy bizonyítsam, tényleg sok mindent kipróbáltak. :)



A fán csimpaszkodás is megy Szotyola Béla 2-nek, köszönhetően a mancsára varrt patentnek. :)



Egy darabig a táskámba csimpaszkodva utaztak.



Egymással is igen jóban vannak, bár ahogy testvérek között lenni szokott, előfordul náluk is némi cívódás.



Szelfi lajhár módra. :) 
Minta: Szotyi, a lajhár (saját)
Tű: 3,0

2017. március 23., csütörtök

Babatakaró

A táska mellet volt egy másik nagyobb projektem is, egy babatakaró. De nem ám egy horgolt babának való horgolt babatakaró, hanem egy igazi csöpp kislánynak készült takarócska. 
A fonalválasztásnál gondban voltam, mert a fonalak szöszösek kicsit és én próbáltam volna ezt elkerülni, de ha nagyon szigorúak vagyunk, akkor a 100% pamutok is tudnak kicsit szöszölni, így ezt a kérdést el kellett engednem. Fontosabb volt, hogy meleg, puha legyen a végeredmény. Először egy természetes anagokból készült fonallal próbálkoztam, de a gyapjútartalom miatt én egy picit szúrósnak éreztem, ráadásul horgolva picit merev lett, ami egy sapinál tökéletes lehet, de egy babatakarónál zavaró. Aztán végülis egy 100% akril fonal, a Himalaya Mercan mellett tettem le a voksomat. Egy picit ugyan szöszös, de nem zavaróan, viszont igazán puha és ami még fontosabb, hogy könnyen tisztítható, ami lássuk be egy pici babánál nem lényegtelen. A megrendelővel egyeztettük a színeket (bevallom, nem volt annyira nehéz, hiszen tudták, hogy kislány érkezik a családba :) ), a mintát és kezdődhetett is a munka. A fonalmennyiséggel is elszámoltam magam kicsit, mert kellett utánrendelnem. Összesen 45 dkg fonal kellett a takaróhoz, ami pont aznap este lett kész, amikor a pici baba világra jött. Mondhatni tökéletes volt az időzítés. :)))
Ezúton is jó egészséget és sok boldogságot kívánok a takaró ifjú tulajdonosának! :)) 



A takaró mérete 88 cm x 76 cm.



Tű: 3,5









2017. március 21., kedd

A Noro táska

Mindig is elbűvölve néztem a Noro fonalak hihetetlen színvilágát, harmónia és elegancia árad ezekből a fonalcsodákból. Most alkalmam nyílt dolgozni is a Noro fonalcsalád egyik tagjával, méghozzá a Silk Garden Lite névre hallgató fonallal, amiből egy igazán vagány táska született. A táska ötlete egy tragikusan fiatalon elhunyt blogger, Wink oldaláról származik, ő készített egy ugyanilyen táskát, ugyanebből a fonalból, csak sokkal színesebb béléssel (ezt az oldalt most sajnos nem tudom linkelni technikai nehézségek miatt). A horgolás résszel viszonylag gyorsan elkészültem, a kihívást a bélés megvarrása jelentette, nem is jött össze elsőre. :) Második nekifutásra már rutinosabb voltam, így eredményesebb is. Nem állítom, hogy maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel, mert a varrás lehetett volna precízebb is, de az én tudásommal ezen a téren ennyire vagyok képes. :) Összességében azonban nagyon is tetszik a tatyó, amire új tulajdonosának nem keveset kellett várnia. Ezúton is nagyon szépen köszönöm a türelmet! :))



Igazi színorgia. :) Négy különböző gombolyagból készültek a négyzetek, így nem lett köztük egyetlen ugyanolyan sem. :) 



Így kellet összehorgolni a 24 négyzetet.



Az összehorgoláshoz Scheepjes Stone Washed fonalat használtam, méghozzá világos szürke színben. 



És íme a kész táska. :)






A bélése ilyen visszfogott lett, viszont harmonizál a táska többi színével :) 

2017. március 3., péntek

Tavasz van

A természet idén kicsit nehezebben tér magához a tél okozta sokkból, de azért vannak már bíztató jelek. Tudom, hogy még csak március eleje van, nem vagyunk még semmiről sem lemaradva, de azért mégis vágyom már nagyon a langyos tavaszi szellőre, a simogató napfényre és a színekre. Langyos szellő egyenlőre csak akkor éri az arcomat, ha bekapcsolom a hajszárítót, a Napot hol látjuk, hol nem, viszont színekkel megtölthetjük a lakást, erre való a felhalmozott fonalkészlet, amit dobozokban őrizgetünk. Mert valljuk be őszintén, akit beszippant a horgolás, kötés, világa, az előbb utóbb fonalfüggővé válik, és ahhoz a bizonyos rágcsálóhoz hasonlóan boldogan ül felhalmozott fonalkészletei tetején. :)) Es ez olyan jó.... 
De nagyon elkanyarodtam eredeti témámtól, ami tulajdonképpen egy kis horgolt lakásdekoráció lenne, hogy a tavasz hangulatát becsempésszük a lakóterünkbe. Egy virágfüzérrel, és egy virágos koszorúval készültem idén. A füzért eredetieg csak fotózási kelléknek szántam, hogy kicsit feldobjam az állatkás képeket, de aztán megtetszett az ötlet és többet is készíttettem belőle. Került közéspő  lánykám osztálytermébe is, de ilyen füzér díszíti a lányok szobájának ajtaját is, azt fogom majd ebben a bejegyzésben bemutatni. És idén is készültem virágkoszorúval, ami teljesen más lett, mint az eddigiek, de nekem nagyon tetszik. Mindkettőről elmesélem, hogyan készültek.

Virágfüzér:



Bármilyen fonalból elkészíthető a hozzá ajánlott tűvel. A képen látható füzér Scheepjes Catona fonalból készült, 2,5 mm-es tűvel. 

Rövidítések: lsz=láncszem, rp=rövidpálca, fp=félpálca, erp=egyráhajtásos pálca, köv.=következő

Elkészítés: először elkészítjük zöld fonalból a leveles indát, majd erre ragasztjuk/varrjuk a pici virágokat. Az indához először horgolunk 25 lsz-et. 1 rp a tű felöli második lsz-be, 1 fp a köv. lsz-be, 1-1 erp a köv. 4 lsz-be, 1 fp a köv. lsz-be, 2 rp a köv. lsz-be, a láncszemsor fölött horgolunk még ugyanide 2 rp-t a lsz másik szálába öltve, majd a lsz-ek másik oldalán folytatjuk a horgolást az eddigi pálcákkal szemben. 1 fp a köv. lsz-be, 1-1 erp a köv. 4 lsz-be, 1 fp a köv. lsz-be, 1 rp az utolsó lsz-be a másik mellé, 2 lsz és kúszószemmel zárjuk a sort. Hogy visszajussunk a lsz-es részhez, a levél közepén, a pálcák közé kúszószemeket horgolunk, amíg elérjük a levél végén lévő rp-ket. Ott a középsőbe öltve tudjuk tovább horgolni a lsz-es részt. Újabb 25 lsz és készülhet a következő levél. 




Virágok: 6 rp "magic ring"-be zöld fonallal, kúszószemmel zárjuk a sort, csatlakozunk a színes fonallal. 3 lsz, majd ugyanoda ez első pálcába 3 erp, 3 lsz, majd kúszószemmel csatakozunk a a köv. pálcához. Itt is 3 lsz, 3 erp ugyanoda, ismét 3 lsz és kúszószemmel csatlakozunk a köv. pálcához. Ezt megismételjük a többi 4 sziromnál is. 






Rögzíthetjük a virágokat varrással és ragasztással is a füzérre. Én a lustábbak táborát gyarapítva ragasztópisztolyt használtam a virágok rögzítéséhez, de nem panaszkodtak. :)))
Már csak fel kell akasztani a kiválasztott helyre. Nálunk ez a gyerekszoba ajtaja lett. Ez az egyetlen pont, ahol nem látszik, mekkora hatalmas rendetlenség van odabent. :))







A virágkoszorúm azért rendhagyó egy kicsit, mert bár szeretem a szivárványszínű holmikat, valahogy még sosem készítettem. Eredetileg most sem akartam, de nem nagyon tudtam eldönteni, hogy idén milyen színű díszt szeretnék a bejárati ajtóra, aztán a pamut fonalas dobozomra rátekintve ért a megvilágosodás, hogy ez alkalommal valami nagyon színeset készítek. Néhány évvel ezelőtt akadtam rá a Kifli és levendula nevű blogra, ami rögtön elbűvölt az egyszerű, de nagyon bájos dekorációival. Anno egy tavaszi ajtódíszt én is elkészítettem a blogról, és most valami ahhoz hasonlót szerettem volna, csak horgolt virágokkal.  Ehhez kerestem mintát, és szerencsére találtam is. Fontos volt, hogy a virágok térbeliek legyenek. Aztán összeválogattam a színeket, mindenféle maradékokat is felhasználva. A Fb-on már mutattam a virágokat és ott kérdezte is valaki, hogy milyen fonalat használtam, de legalább ötféle gyártótól vannak közte fonalak, és már nem is tudom pontosan mindegyikét, lévén maradékok. :)




Először meghorgoltam a virágokat, pontosan 32 darabot, 30 féle színből, 2,5 mm-es horgolótűvel. Aztán horgoltam pici leveleket is a fentebb leírtakhoz hasonlóan annyi különbséggel, hogy a másik végét nem keskenyítettem el a leveleknek, hanem végig erp-ket horgoltam, az utolsó lsz-be pedig 7 erp került.
A virágok mintáját ITT találjátok.




Kartonpapírból kivágtam egy 22 cm átmérőjű kört, aminek a közepéből kivágtam még egy kört 13 cm átmérővel. Ez lett a koszorúalap.




Szépen eligazgattam a virágokat és a leveleket az alapon, majd következhetett a ragasztás, természetesen ragasztópisztollyal. :) 




Végül kilyukasztottam a kartont és egy szalagot fűztem bele, hogy fel lehessen akasztani a koszorút. 




Igazi vidám ajtódísz lett a végeredmény. :)