2016. január 29., péntek

Havas sapi

Tudom, hogy ilyenkor már mindenki váromatavaszt nézéssel bambul ki a fejéből, de azért én most mégis szép téli, havas képeket és történetet hoztam Nektek. :-))
Főszereplője a fent említett sapka és tulajdonosa, az én drága unokahúgom. Ha jól emlékszem már tavaly januárban kiszúrta magának az én fejfedőmet, hogy az mennyire tetszik neki, de elegánsan elengedtem a fülem mellett az arra utaló megjegyzéseket, hogy neki is mennyire jól állna egy ilyen kötött sapka (igen, kivételesen kötött). Most karácsonykor aztán elmentünk együtt egy kis kirándulásra, és tulajdonképpen többet volt az ő fején az én sapkám, mint a sajátomon, így be kellett látnom, hogy neki is kell kötnöm egyet, vagy búcsút inthetek szeretett fejfedőmnek. :-) Úgyhogy eltipegtem a legközelebbi fonalboltba, vettem szép, fehér fonalat, amiről kiderült, hogy kicsit vékonyabb, mint kellene, így maradt a két szállal kötés. A minta nagyon egyszerű, és haladós, egy nap alatt el is készült, még az én lassú tempómban is. Unokahugi pedig nagyon örült neki, fel is avatta egy közös szülinapi-szánkózás során, ahol egymás mellett feszítettünk majdnem egyen sapinkban, az ővé ugyanis kicsit nagyobb lett, hogy bele férjen töménytelen mennyiségű haja. :-))
A szánkózás nagyon viccesre sikeredett, miután tesómék két bernáthegyije lett befogva szánhúzás gyanánt, hiába tiltakoztak, hogy bizony ők nem hászkik, és inkább poroszkálnának mellettünk a hóban, néha-néha beleharapva ebbe a hideg, puha, fehér valamibe. Azért megmutatták, hogy tudnának ők ilyet, ha akarnának, de a lelkesedés hamar alább hagyott. Gyerkőcök viszont nagyon élvezték, kipirulva, átfázva, jókedvűen álltak aztán neki hóembert építeni, már a kutyák segítsége nélkül. :-))





A sapi mintája: Drops Ariel
Tű: 7 és 6 mm-es



Mi ketten. Kicsit nem figyelek, és magasabb lesz, mint én. :-)))



Szánkózásnak nevezett performance. :-)



Collie kutyára is felpróbáltuk a sapit, de ezúttal sem értette, mit akarnak a kétlábúak tőle, és ez egyébként sem az ő mérete. :-))



Ezzel a (szerintem) gyönyörű képpel zárom a posztot, férjem készítette. És ezúton üzenem a télnek, hogy jó volt, szép volt, köszönöm ennyi! :-)





2016. január 26., kedd

Valahol el kell kezdeni

Pár nappal ezelőtt egy kedves horgoló/blog társam, Anyahajó a Facebook oldalán megmutatta legelső horgolmányát, ami tíz évvel ezelőtt készült, így én is elkezdtem azon gondolkodni, hogyan is indult nálam ez a horgolási szenvedély. Szóval valamikor réges régen, egy messzi-messzi galaxisban... jaj, bocsánat ez nem az... :) Már egész kicsi koromtól mindig is horgolni akartam.... na jó, ez is túlzás. :)))) Tény, hogy mindig is szerettem rajzolni, alkotni, ez volt az első igazi önkifejező eszközöm. 
És hogy hogyan is került horgolótű a kezembe.... :) Volt nekem egy nénikém (már jónéhány éve nincs köztünk), aki a nagymamám húga volt. Csodálatosan ügyes kezei voltak, mindig is kézimunkázott, sőt tulajdonképpen ebből is élt, hiszen fiatalkorában kis kézimunka üzlete volt Újpesten, aztán pedig selyem lámpaernyőket varrt mesteri szinten. Emlékszem a "kukac és ferde rüssökre", ahogy azok készültek, hihetetlen precizitással és szeretettel. Nénikém lakása mindig tele volt kisebb-nagyobb lámpa vázakkal, rojtokkal, bársonyszalagokkal, anyagdarabokkal és a műselyemből kiszabaduló szálakkal. De természetesen a kézimunka minden területén tudott alkotni, nemcsak varrni, de gobleint hímezni, kötni, horgolni is tudott, és a házában nem volt olyan négyzetméternyi terület, ahol ne jelent volna meg keze valamely alkotása. Nem állíthatnám, hogy nagymamám helyett nagymamám volt, de sok időt töltöttünk nála, így gyerekkorom meghatározó személyévé vált és biztos vagyok benne, hogy kézügyességünket valamelyik közös felmenőnktől hoztuk. Az első horgolótűmet pedig tőle örököltem. Egy fém, 2,0-es horgolótűt, amivel legelső horgolt darabomal elkészítettem. Mielőtt azonban horgólótű került volna a kezembe, kereszteszemes hímzéssel foglalkoztam sokat, nagyon szerettem azt a technikát is, majd egyszer megmutatom mi minden készült íly módon nálam.:) Szóval harmadik gyerkőc születése után, nagyjából öt évvel ezelőtt készítettem az első pálcákat, teljesen magamtól tanulva könyvekből és az internetről. Ennek köszönhető, hogy kicsit sajátosan fogom kezembe a horgolótűt, nem igazán a klasszkus módon horgolok, de nekem így kényelmes. :) 
És hogy mi volt az első horgolt darab? :) Kicsi, nyári sapi legkisebb csajszimnak, amit aztán "gyorsan" követett másik kettő, nehogy a nagyok megsértődjenek. :)))



Pici leányzónak pici sapi. :))


Még most is őrizgetem őket, a többi horgolt kis holmival együtt, amiket lányaimnak készítettem, hátha majd egyszer sok-sok év múlva az ő lánykáik is hordani fogják. :)))



2016. január 20., szerda

Januári első

A tavalyi évet illett volna valamiféle számadással befejezni, összegezni az év eredményeit, tapasztalatait. Na, ez nem jött össze, kicsit zsúfolt volt a december és aztán az ünnepek után annyira jó volt egy kicsit nem csinálni semmit, elmerülni a boldog tétlenségben. Aztán ebbe robbant be a január, a maga rideg valóságával, hogy hajrá, új év kezdődött, tessék tervezni, előrelátni, szervezkedni, hajtani a werklit tovább. :-)) Kicsit nehezen vettem fel a tempót, de hála a szoros napirendünknek, kénytelen voltam visszarázódni a munkás mindennapokba. :-)
A két ünnep között nem is nagyon vettem horgolótűt a kezembe, kicsit pihentettem a végtagjaimat. :-) De aztán jött a hideg idő, meg riogattak a még hidegebbel a meteorológusok, úgyhogy gondoltam készítek egy sapit legkisebbemnek, amolyan bélelt, nagyon meleg darabot. Kb. egy éve szereztem be egy puha, érdekes tapintású effekt fonalat, hogy egy nyuszi farkát készítsem el belőle, de természetesen megmaradt majdnem az egész gombolyag és pihent az egyik dobozom alján. Ezt kerestem elő, szép halvány rózsaszín színe van, és ebből készült el  a sapi belső része. Nagyon nehéz volt dolgozni vele, hiszen a pálcák külön nem is látszanak, de a végeredmény kárpótolja az embert mindenért, annyira finom és puha. A külső részhez a fonalakat kislányom választotta, valamiért ragaszkodott ezekhez a nagyon erős színekhez, de a kész mű már nekem is tetszett és remekül passzol a világos rózsaszín télikabáthoz. Igazán jó képeket még nem sikerült készíteni a sapkáról, de mi van, azt megmutatom:



Itt persze nem látszik a bélés, de a sapi méretéből ki lehet találni, hogy valóban ott van és nem a gyerek feje ilyen nagy. :-D


Aztán elkezdtem tervezgetni az idei év első babáját, új technikát akartam kipróbálni, amikor alulról felfelé haladva alakítjuk ki a figurát, a lábaknál kezdve és a fejnél befejezve. Ilyen sorrendben még nem készült nálam amigurumi, így hát ideje volt kipróbálni a dolgot. Tavaszi manónak indult eredetileg, de aztán Hanga baba lett belőle, a tervezési folyamatban közben a változtatás jogát fenntartom. :-) Persze azt sem tartom kizártnak, hogy később manó is születik majd hasonló formával, de egyenlőre a húsvét közeleg, amire ugyancsak nem árt időben elkezdeni a készülődést. (Mondjuk most nálunk a lányok a farsang lázában égnek, nyuszik, bárányok helyett őzike, cukrász, Dorothy figurák keringenek a fejemben. :-))) )

És a képek Hanga babáról, előtavaszi hangulatban. És jelentem, hogy azóta kinyílt a hófehér jácint és bódító illattal tölti be az egész nappalit. :-)









Minta: Hanga baba (saját)
Fonal: Alize Cotton Gold
Tű: 2,5